Szent Ilona füve: a réti füzény (lat. Lythrum salicaria), a sárga tárnics (Gentiana lutea) és a muskotályzsálya (Salvia sclarea) 2000: is használatos, különösen a Dunántúl nyugati részein élő népi neve. S.J.

Szent Ilona-fa (lat. lysimachia vulgaris, ném. Gemeine-Lysimachie): vad borostyán. - Haja zöld, virágja kék. A 19. sz: Marosszéken gyógynövény, melynek fáját meg kellett törni, azt megrágva (v. megtörve és megfőzve) a levét köhögéscsillapítónak használták. 88

Benkő Károly: Marosszék ismertetése. Kolozsvár, 1869:17.